Lyme-kór. Hajnali gondolatok.


A jövőkép kezd egyre fokozatosabban beszűkülni, a tudományban, orvosokban, kutatókban való feltétlen bizalom megkopik, sőt egyre többször megkérdőjeleződik, Felvetődik a megoldatlanság, az egyéni és társadalmi betegség-kivezető út megadásának hiánya. Ezek bizony mind megterhelik a pszichét és testi-lelki megnyilvánulások sorozatát indíthatják és indítják el. Rögződik a betegségtudat a testi-lelki jelenségek fokozottabb figyelése, észlelése és egyre jobban érezzük és válik nyilvánvalóvá, hogy nem sok választásunk marad. Feszültségoldás, sport, kirándulás és minden olyan tevékenység, mely figyelmünket elirányítja a magunkba zárt tehetetlenségről, mind hozzájárulhat valamelyest ezek csökkentéséhez.

Életünkben egyre fontosabbá válnak az életminőséget szerintünk megsegítő gyógyászati és élelmiszer termékek folyamatos kutatása, a megfelelők kiválasztása, naponkénti alkalmazása és a hit, hogy éppen én és éppen most találtam meg azt, ami számomra elhozza a végleges gyógyulás reményét.

Közben a családunk, barátaink és a szélesebb társadalom a gyógyítókkal egyetemben értetlenül figyeli az általunk lényegesnek, életbevágónak, de számukra szemmel láthatatlannak tűnő megnyilvánulásainkat, panaszáradatunkat, viselkedésünket. A levont következtetés részükről szégyentelen, érthetetlen, sajnos a tudatlanságból fakadó és az empátia nagyon kis részét magában hordozó.

Társadalmi, család és baráti kapcsolatok mennek tönkre, lazulnak meg, alakulnak át. Munkahelyek kerülnek veszélybe, a családalapítás is kérdésessé válik, a jövő féltése úrrá lesz rajtunk.

A reményünk egy: vannak és lesznek olyan tanult, nagy tudású embertársaink, akik átérezve felelősségüket tesznek majd értünk a betegekért, az elesettekért, az egészséges életre vágyókért. Szerencsére ez harc jelenleg is folytatódik.

Egy lyme beteg gondolatai